Gyereknevelés
2014. január 26., vasárnap

„Nem az alkalmazott nevelési módszerektől lesz valaki jó szülő, hanem attól, hogy a saját életében jól kezeli a feszültségeket, erősíti meg egy új pszichológiai kutatás. Ugyanilyen fontos, hogy milyen a szülők egymással való kapcsolata, és hogyan rendezik a nézeteltéréseiket.

Az Amazon.com-on csaknem 40 000 olyan könyvet találunk, amelyek ahhoz próbálnak segítséget nyújtani, hogy miként legyünk jó szülők. A nevelési kézikönyvek száma messze meghaladja a diétás tanácsokat tartalmazó könyvekét, tehát az embereket ezek szerint jobban foglalkoztatják a nevelési kérdések, mint az, hogy ne hízzanak el…”



Megörültem ennek a két állításnak az Origo-n. Bár azon mindig is csodálkozni fogok, hogy miért kell ezt „kutatni” és „megerősíteni”, de ha ez az ára annak, hogy a gyereknevelés jobban izgasson a dekáimnál, akkor oké.



A napokban tartok épp előadást bölcsődés és óvodás korú gyerekek szüleinek. Az alábbi történet leginkább a fejkarakterű kisgyerekek kommunikációját mutatja jól (a nevek természetesen szigorúan kitaláltak). Óvoda, nagycsoport, Hatos Marcika végzett a nagydologgal, és kiabál a dadusnak, hogy elkészült. Kilences dadus kedvesen biztatja, hogy: „Marcika, már nagycsoportos vagy. Igazán megpróbálhatnád magad is, biztos menni fog.” Mire Hatos Marcika (állítása megalapozottságának és helyénvalóságának tudatában): „Icuka! Nekem tökéletesen megfelel, ahogy te és anya kitörlitek a fenekemet.”



Mit mondjak? Tényleg korrekt, megalapozott és helyénvaló válasz volt :)



Remélem titeket is izgat. Szívesen beszélgetünk erről is :). Írjatok, kérdezzetek!



Judit

!
Kérdésed van a bejegyzéshez? Írd meg és mi hamarosan válaszolunk!
további bejegyzések